A gyógyszerek a hatásmechanizmusukból adódóan károsíthatják a szívet, még akkor is, ha a gyógyszert egészen más szerv betegségére, teljesen más célból írták fel. Ezeknek a nemkívánatos mellékhatásoknak a követ­kezményeit gyakran alábecsülik, hiszen előfordul, hogy farmakológiailag azonos anyagokat eltérő javallatokkal írnak fel. Ez különösen akkor válhat fontossá, ha több gyógyszer kombinációjáról van szó, mert akkor a hatások összeadódhatnak és farmakodinamikai interakciók léphetnek fel.

A nem megfelelően kontrollált asztma mellett az obstruktív alvási apnoe kockázata jelentősen, akár többszörösére is növekedhet. A potenciálisan súlyos alvászavarok megjelenése annál valószínűbb, minél régebben áll fenn az asztmás megbetegedés.

Az időskorban kezdődő reumatikus betegségek egyértelműen különböznek a fiatalabb embereket érintő hasonló kórképektől. A kórisme felállítását sok esetben megnehezítik a gyakran jellegtelen általános tünetek és a társuló betegségek. Kezelés céljából alapjában véve minden rendelkezésre álló gyógyszer alkalmazható. A szervek működésének és az anyagcserének az életkorral összefüggô megváltozására, valamint a társuló betegségekre figyelemmel kell lenni a reumaellenes kezelés és a gyógyszeradagolás adaptálása során.

Az általános népességben több mint 10%-os, az asztmások között 90%-os gyakorisággal vált ki a terhelés bronchokonstrikciót. A fő tünetek a terhelés alatt jelentkező köhögés, sípoló légzés és a mellkasi szorító érzés, de sok sportolónak nem specifikus tünetei vannak, pl. fáradékonyság, teljesítménycsökkenés. Első lépésben spirometriát kell végezni annak vizsgálatára, hogy a háttérben van-e krónikus asztma. A diagnózis megerősítéséhez rövid hatástartamú béta2-agonista kipróbálására vagy további provokációs vizsgálatokra lehet szükség.

Ma már mintegy 3000 veseátültetett beteg él Magyarországon, és egyre inkább érzékelhető ennek a betegcsoportnak a jelenléte az alapellátásban és az akut belgyógyászati, neurológiai, traumatológiai ellátásban éppúgy, mint a különféle elektív beavatkozásokra szoruló páciensek között. 

A fejlett ipari országokban az asthma bronchiale a leggyakoribb gyermekkori krónikus megbetegedés, amely folyamatos gondozást és legtöbbször hosszú távú kezelést igényel.

A cirrhosisos betegek prognózisát egyrészt az befolyásolja, hogy milyen mértékben korlátozott a máj  működése (sárgaság, szintetizáló képesség, ascites, encephalopathia), másrészt az,  hogy a krónikus májbetegséghez milyen szövődmények társulnak (veseműködési zavar,  hepatocelluláris karcinóma, visszerekből kiinduló gasztrointesztinális vérzés).